A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Részletek Rendben!

Életrajz

Az önéletrajzokkal mindig is hadilábon álltam. Nehezen találom ugyanis az életemben azokat a mondatokat, amelyekből a szokásos önéletrajzok összeállnak: ki hova járt iskolába, mit tanult, mikor, hol dolgozott, hogy ment előre a szakmai ranglétrán.

Nem jártam például naponta iskolába, tanulmányaimat magántanulóként folytattam, munkahelyem sem volt, hiszen hamar profi sakkozó lettem.

Amikor 1976. július 23-án, Budapesten megszülettem, azonnal egy pedagógiai kutatás kellős közepében találtam magam. Már akkor eldőlt: sakkozó leszek. Nővérem, Zsuzsa évek óta sikeresen versenyzett. Szüleim, pedagógiai tapasztalatokra támaszkodva úgy döntöttek, nővéreim és az én pályámon keresztül bebizonyítják, hogy kis korban kezdett, koncentrált neveléssel bármelyik egészséges gyerekből lehet sikeres embert neveli.

Életrajzom évtizedeken át gyakorlatilag a sakk területén elért eredményeimből állt. 9 éves koromban nyertem első nemzetközi versenyemet, 12 évesen és 14 évesen korosztályos világbajnok lettem a fiúk között. 12 éves voltam, amikor nővéreimmel, Zsuzsával és Zsófival valamint Mádl Ildikóval, a magyar sakktörténelem során első ízben, női olimpiai bajnokságot nyertünk. Ezt az eredményt 1990-ben ismét elértük.

A második olimpiai győzelem óta férfi versenyeken indultam.

13 éves voltam, amikor először teljesítettem a férfi nemzetközi nagymesteri normát, 15 évesen pedig minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere lettem. Nyolcszor a férficsapatban is képviseltem Magyarországot Sakkolimpián, 2002-ben és 2014-ben ezüstérmet nyertünk. Nemzetközi versenyeken, páros mérkőzésen, világválogatottként, illetve rapidversenyeken több volt világbajnokot legyőztem, köztük Szpasszkijt, Karpovot, Kaszparovot, Topalovot, Anandot, Carlsent... 1989 óta megszakítás nélkül vezettem a női világranglistát. 2005-ben a férfi ranglista 8. helyezettje voltam. Hétszer kaptam Sakk Oscar-díjat, és többek között az évszázad sakkozónőjének választottak. 2011-ben pedig férfi Európa-bajnokságon bronzérmet szereztem.

Az utóbbi években néhány olyan adat is bekerült az életrajzomba, ami a hagyományos életrajzokban is megtalálható: 2000-ben házasságot kötöttem, férjem Dr. Font Gusztáv állatorvos. Két gyermekünk született: Olivér és Hanna és ezzel végre nem csak az életrajzom, hanem az életem is kerekebb lett.

2012-ben útjára indult az alapítványom, a Polgár Judit Sakk Alapítvány, elsősorban azzal a céllal, hogy egy egyedülálló, komplex módszerrel segítse a gyerekek képességfejlődését a közoktatásban. Az általam készített Képességfejlesztő sakk, mint oktatási eszköz kerettanterv Magyarországon bekerült a hivatalos Nemzeti Alaptantervbe, és a Képességfejlesztő sakk 2013-tól önálló tantárgyként válaszható az általános iskolák alsó tagozatában.

Az általános iskolai oktatás segítésére alapítványom Sakkpalota címmel tankönyv-, és munkafüzet sorozatot dolgozott ki, tanári kézikönyvvel kiegészítve.

2013. október 2-án megkaptam a Caissa Díjat, vagy, ahogy a sportág berkein belül nevezik a „Sakk Oscart”. 2014. január 23-án a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének közgyűlése egyhangú szavazással választott tagjai közé. 2014. március 22-én a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács a Magyar Tehetség Nagykövete címet adományozta nekem. Nagyon örülök, hogy a gyermekek tehetséggondozásával és logikus gondolkozásra ösztönzésével kapcsolatos misszióm ilyen formában is megerősítést nyer. A 2014-es esztendő végére még egy nagy elismerést kaptam, a magyar sport kategóriában Prima Primissima díjas lettem.

2014 augusztusában, a magyar férfi csapattal ezüstérmet szereztem a tromsői sakkolimpián, és ennek a nagyszerű eredménynek az elérésével egyidőben jelentettem be, hogy visszavonulok a versenyszerű sakkozástól, és figyelmemet a sportág nemzetközi népszerűsítésére, az alapítványom gondozására, az oktatási programom fejlesztésére, és mindenekelőtt a családomra összpontosítom.2015. június 6-án a Magyar Sakkszövetség elnöksége egyhangú szavazással kinevezett a magyar férfi sakkválogatott szövetségi kapitányának.

Miután 25 évig vezettem a világranglistát, bejelentettem, hogy visszavonulok a versenyszerű sakkozástól.

Elkötelezetten hiszek a férfi és a női egyenrangúságban, meggyőződésem, hogy életutamon keresztül fiatal lányok vehetnek példát kitartásról és a sikerért való megdolgozásról, és arról, hogy sohase adják fel álmaikat.

Ennek a célnak érdekében vállaltam el az ENSZ felkérését, hogy első európai tagként legyek a UNWOMEN Planet 5050 Champion tagja és képviseljem a női egyenrangúságot a nemzetközi társadalmi életben.

2015. augusztus 20-án, a nemzeti ünnepen megkaptam a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet.

A kitüntetési határozat szerint „minden idők legkiemelkedőbb magyar sakkozójaként és a sakktörténet legjobb női versenyzőjeként elért kivételesen eredményes pályafutása, valamint a gyermekek képességfejlesztése és a tehetséggondozás területén végzett felelősségteljes, a magyar oktatási rendszert egyedülállóan komplex módszerekben gazdagító munkája elismeréseként”.